A gazdasági tevékenység során a szervezetek vezetői időnként arra kényszerülnek, hogy leírják az árukat. Ez különféle okokból történhet, például a termék lejárt, vagy a készlet miatt hiányt állapítottak meg. A könyvelőnek tükröznie kell ezeket a tranzakciókat a könyvelésben.
Először is ki kell töltenie az összes szükséges dokumentumot, mivel ezek nélkül nincs joga könyvelési bejegyzéseket tenni. Az áruhiány megállapításához vagy a lejárati idő lejártának megállapításához végezzen leltárt, azaz ellenőrzést. Ehhez töltsön ki egy megrendelést a leltározási bizottság tagjainak kinevezéséről és az ellenőrzés időzítésének beállításáról (INV-22 sz. Űrlap).
Töltse ki a leltározás eredményeit egy összehasonlító lap formájában (22. sz. Űrlap), készítsen leltárleltárt (INV-03. Sz. Űrlap). Ha hibát talál az ellenőrzési folyamatban, töltse ki az áruk leírását (TORG-16 nyomtatványszám) vagy az áruk és anyagok károsodását (TORG-15 nyomtatvány). Ezt követően jóvá kell hagynia a cselekményt, vagyis alá kell írnia.
A könyvelésben ezeket a tranzakciókat a következőképpen kell tükrözni:
- D94 K41 - az értékesítésre alkalmatlan áruk költségét tükrözi;
- Д94 К19 - a nem megfelelő áruk után fizetett áfa összege visszafizetésre került;
- D19 K68 - visszaállították a költségvetést terhelő héát;
- Д91,2 К94 - a hiány összegét visszafizették az egyéb kiadásokkal szemben.
Szeretnék azonban módosítani. Egyes könyvelők azon gondolkodnak, hogy lejárt áruk leírásakor szükség van-e az adó behajtására. Az Orosz Föderáció adótörvénykönyvének 170. cikke (3. szakasz) felsorolja azokat a helyzeteket, amikor a vállalatnak héát kell visszafizetnie. A lejárt áruk leírására itt nincs záradék. Ebből következik, hogy a társaságnak joga van levonásra, és nincs szükség az adó behajtására.
És mi a helyzet a jövedelemadóval? Be lehet-e számolni az áruk ártalmatlanításából eredő költségeket? A Pénzügyminisztérium erre a kérdésre nem ad egyértelmű választ (08.07.08-i 03-03-06 / 1/397 számú levél, 09.06.09-i 03-03-06 / 1/374 számú levél). Ha azonban rátérünk az adótörvénykönyvre, nevezetesen a 264. cikkre, arra a következtetésre juthatunk, hogy a vállalatnak joga van figyelembe venni a kiadásokat. Végül is az árukat további viszonteladás céljából vásárolták vagy gyártották, és nem a leírás céljából.
