A lízing a lízingviszonyok speciális esete, és ehhez, valamint a lízinghez az Orosz Föderáció Polgári Törvénykönyve által megállapított, a bérleti szerződésre vonatkozó általános szabályok érvényesek. De vannak különbségek e kétféle pénzügyi eszköz között, mindegyiknek megvan a maga jogi alapja, amely mind a lízing, mind a lízing kapcsolatokat szabályozza.
Mi a lízing
Valójában a lízing olyan lízing, amelynek joga a bérelt ingatlan későbbi megvásárlása, ezt az Art. A pénzügyi lízingről szóló, 164-FZ számú, 1998. október 29-i szövetségi törvény 28. cikke, de a lízingelt ingatlan visszaváltása rendes bérbeadással is lehetséges (az Orosz Föderáció Polgári Törvénykönyvének 64. cikke). Az Art. 2 ФЗ № 164, a lízing befektetési tevékenységre vonatkozik. Ma a lízing, a pénzügyi lízing területén jogi személy vagy magánszemély gondoskodhat berendezésekről, speciális felszerelésekről, sőt ingatlanokról is.
Meg kell jegyezni, hogy mint a bérlet esetén, az ingatlan tulajdonjogának a bérlő részére történő átruházásának feltétele opcionális. A lízingbevevő fő kötelezettsége, hogy csak az ingatlan teljes helyreállításáért járó értékcsökkenési levonásokat utalja át a lízingbeadónak, és nem a használatáért járó fizetést. A bérlet és a lízing egyaránt nyereséges az ingatlan szolgáltatója számára.
A lízing és a bérleti díjak közötti különbségek
A lízing különbözik a lízingtől mindenekelőtt azzal, hogy a lízingbevevőnek nincs tulajdonjoga a felhasznált tárgyi eszközökre, ennek megfelelően nincsenek a tulajdonos kötelezettségei a lízingelt ingatlanokkal kapcsolatban. Míg a bérlőnek vannak e kötelezettségei, és teljes felelősséget vállal az ingatlan károsodásáért vagy megsemmisüléséért, és meghibásodás esetén köteles azt helyreállítani. De a lízingelt eszköz végső tulajdonosa, ideértve a pénzügyi eszközöket is, szinte mindig a lízingbeadó és a lízingbeadó.
A lízingszerződés rögzíti a visszafizetés feltételeit, míg a lízingbevevő nem fix összeget fizet a használati jogért, hanem az értékcsökkenés levonásának összegét.
Ezenkívül csak új vagyontárgyat adnak bérbe, és ebben az esetben nem kettő válik - mint a lízing esetében - az ügylet részesévé, hanem három személy: az ingatlan eladója, a bérbeadó és a lízingbevevő, akiket két szerződések. Az adásvételi szerződést az eladó és a lízingbeadó, a lízing (pénzügyi lízing) szerződést pedig a lízingbeadó és a lízingbevevő köti meg.
A pénzügyi lízing lejárta után a tulajdonjog a bérlő birtokába jut. Vételára a szerződéses ár.
Ebben az esetben általában a lízingbevevő találja meg az eladót, és tárgyal vele a közelgő adásvételi ügylet összes feltételéről: annak áráról, feltételeiről és a teljesítés helyéről, de nem lép szerződéses kapcsolatba az anyagi értékek eladója. A visszafizetés feltételeit a bérleti szerződés rögzíti. A lízingszerződés 1-2 évre, a lízingszerződés 5 vagy annál hosszabb évre szól.
