A tartalomelemzés a szöveg- és bölcsészettudományokban széles körben alkalmazott szövegdokumentumok kvantitatív elemzésének módszere. Lényege, hogy megbízhatóan meghatározza egy adott szöveges üzenet jelentését és irányát a szemantikai egységek számlálásával.
Utasítás
1. lépés
Bármely szöveges üzenetet tartalmazó dokumentum felhasználható kutatás tárgyaként. Különösen újságcikkek, közéleti és politikai szereplők nyilvános beszédei, könyvek, kérdőívekre adott válaszok, naplók, levelek, hivatalos nyilatkozatok stb. A tartalomelemzés manuálisan és automatikusan is elvégezhető. A második opció nagy mennyiségű szöveges adat tanulmányozására szolgál, és számítógépes technológiát és speciális statisztikai programokat igényel.
2. lépés
A független tartalomelemzés elvégzéséhez, az automatikus feldolgozó eszközök használata nélkül, először is meg kell határozni az adatok tömbjét, amelyekkel a munkát végzik. Például, ha egy regionális választási kampány tudósítását tervezik elemezni a sajtóban, akkor a szükséges minta a témában megjelenő összes újságpublikáció lesz a kiválasztott időszakban.
3. lépés
A tartalomelemzési eljárás második lépése a szemantikai egységek kiválasztása, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a vizsgált problémához. A kulcsfontosságú szemantikai terhelést hordozó egyes szavak, nevek, kifejezések szemantikai egységként működhetnek. Például a választási kampány keretében ilyen egységek lehetnek a jelöltek neve, a „gazdaság modernizálása”, „a kisvállalkozások fejlesztése”, a „hatalomért folytatott harc” stb. Ezenkívül a kiválasztott szemantikai egységeknek minden vizsgált szövegre jellemzőnek kell lenniük.
4. lépés
A következő szakasz az egyik legfontosabb a tartalomelemzés egész folyamatában. Ez a szöveg egységeinek kodifikációja. Lényege a szemantikai egységek és az elemzési kategóriák felsorolásával való összefüggés szabályainak kidolgozása. A kodifikációs szakasz eredménye egy kódoló kifejlesztése, amely nemcsak a megfigyelt mutatók listáját tartalmazza, hanem adatokat is tartalmaz a dokumentumról, amelyben vannak. Ha újságcikkekről beszélünk, akkor a kiadvány nevét, városát, megjelenési dátumát, formátumát, az oldalak számát, az oldal elhelyezését és hasonlókat vesszük figyelembe.
5. lépés
Az üzenetek mintájának kialakítása, a szemantikai egységek kiválasztása és a kodifikátor létrehozása után közvetlenül a szövegek elemzéséhez folyamodnak. A gyakorlatban ezt egy olyan szótár összeállítása fejezi ki, amelyben minden megfigyelés (szemantikai egység) egy bizonyos típushoz vagy osztályhoz tartozik a kodifikátor szabályainak megfelelően. Ezt követően kvantitatív módon kiszámítják az összes szemantikai egység használatát. Fontos szempont az is, hogy a specifikus értékeléseket (pozitív, negatív vagy semleges) tulajdonítsuk a legfontosabb referenciáknak. Más szavakkal, meglehetősen finom rangsorra van szükség. A páros összehasonlítással történő skálázást vagy az úgynevezett Q-sort módszert hagyományosan rangsorolási módszerként használják. Mindkét technikáról többet megtudhat az alkalmazott szociológia vagy politológia tankönyvekből.
6. lépés
A tartalomelemzési eljárás a kapott adatok kvantitatív kiszámításával és az egyes esetek skálájának számtani átlagának kiszámításával zárul. Ezután az így kapott átlagpontszámokat egy bizonyos módon rangsoroljuk.
