Az ember tudatos élete során minden nap és óránként szembesül a tervezéssel. Legyen szó háztartásról, munkahelyről, kis, szerény cégről, hatalmas vállalatról vagy egész iparról - a terv elengedhetetlen. Vagyis természetesen lehet ilyen kísérletet tenni, de ennek nem lesz jó vége.
Úgy tűnik, hogy ami egyszerűbb: ésszerű, körültekintő a háztartás kezelése, de legalább hozzávetőleges terv nélkül a család újra és újra "nem fér bele" a költségvetésbe. Akkor a feleség nem fog ellenállni a kísértésnek, hogy drága, de teljesen haszontalan csecsebecsét szerezzen. Akkor a férj teljesen rossz termékeket vásárol, amelyekre szükség volt. Emiatt veszekedések és konfliktusok keletkeznek. De ez nem is olyan rossz; sokkal rosszabb lesz, ha kiderül, hogy a meggondolatlanul felvett hitelnek nincs mit visszafizetnie.
És az a szervezet, amelynek vezetése a "valamilyen módon megmaradunk mindenféle tervezés nélkül" elv szerint jár el, nem valószínű, hogy kibírja a versenyt. Egyszerűen azért, mert nem lesz ideje (vagy nem lesz képes, ami helyesebb), hogy megfelelően reagáljon a változó helyzetre. Tegyük fel, hogy egy cég makacsul továbbra is gyárt (vagy külföldről importál) olyan berendezéseket, amelyek iránti igény jelentősen visszaesett. És hasonló cégek, miután elemezték a piac igényeit, időben megtervezték az áttérést más típusú berendezésekre, és végrehajtották azokat. Mi lesz a "makacs" szervezettel? Vagy csődbe megy, vagy legjobb esetben súlyos veszteségekkel jár.
Vagy például egy építőipari cég, miután nyert egy nehéz pályázatot, megkezdi a munkát egy nagy lakótelep építésén. És hirtelen kiderül, hogy nincs lehetősége megfelelő mennyiségű cementet biztosítani az építkezés számára. Mivel az ellátási részleg alkalmazottai hanyagul gondolták, hogy nem tervezték meg a szükséges anyagok szállítását. Remélték a beszállítókat, de azoknak nincs további szabad cementmennyiségük, mindent már előre megterveznek és fizetnek. Annak érdekében, hogy ne zavarjuk meg az építkezés időkeretét, eszeveszetten kell beszereznünk a cementet a kereskedőktől, természetesen sokkal magasabb áron. Az építőipari vállalat által kapott nyereség természetesen alacsonyabb lesz.
Mit mondhatunk a sok száz szövetséges vállalkozást egyesítő iparágakról. Annál is inkább elengedhetetlen ott a tervezés. Mivel egyikük munkájának legkisebb kudarca "lázhoz" vezet a tucatnyi üzem és gyár láncában.
Kiderült tehát, hogy a tervezés feltétlenül szükséges dolog. Enélkül könnyedén megtalálhatja magát a leendő „tábornokok” helyzetében, akikről már régen kialakult a közmondás: „Papíron simán ment, de elfelejtették a szakadékokat. És sétálj rajtuk!"
