A tőkésítési rátát az elemzők arra használják, hogy meghatározzák a potenciális befektetésbe történő befektetés megvalósíthatóságát. Ennek a mutatónak a segítségével összehasonlító jellemzőt hajtanak végre a hasonló objektumok átlagos piaci mutatóival. A számítási képlet egyszerűsége ellenére a kapitalizációs ráta különböző közbenső értékek összegyűjtését igényli, amelyek befolyásolják a fő paramétereket.
Utasítás
1. lépés
Határozza meg az üres hely szintjét (alulterhelés) és a potenciális objektum kihasználási tényezőjét. Ezek az értékek összességében 100% -osak, ezért az egyik meghatározása után azonnal kiszámíthatja a másodikat. Az alulterhelést a nem bérelt helyiségek százalékos aránya határozza meg az ingatlanok teljes területéhez viszonyítva. Ezen együtthatók meghatározásához elemezni kell a piac hasonló objektumok statisztikai adatait.
2. lépés
Tudja meg, mennyibe kerül az épület fenntartása és kezelése. Szükséges az ingatlantulajdonos összes költségét függetlenekre és a mennyiségtől függően felosztani. Az előbbi a biztosítást, az ingatlanadót, a biztosítékot, az utóbbiak a szolgáltatási költségeket tartalmazzák.
3. lépés
Számolja ki a potenciális befektetés nettó működési bevételének összegét. Ehhez a potenciális bruttó jövedelemre van szükség, amely megegyezik az éves bérleti díjakkal, szorozva a létesítmény kihasználtsági tényezőjével. Ezután vonja le ebből az értékből a változó költségeket, a felhasználási százalék és a fix épületfenntartási költségek szorzatát.
4. lépés
Tudja meg az ingatlan piaci értékét. Ha a tulajdonos épületet tervez építeni, akkor ez az érték megegyezik az építési költségekkel. Ellenkező esetben az objektum megszerzésének aktuális árát vesszük figyelembe, amelyet piaci értékeléssel határozunk meg.
5. lépés
Keresse meg a nagybetűk arányát. Ez megegyezik a nettó működési bevétel és az ingatlan piaci értékének arányával. Az így kapott érték megmutatja, hogy a kezdeti beruházás értékéből mekkora összeget térítenek évente. Minél nagyobb ez az összeg, annál jövedelmezőbb a potenciális tárgyba történő befektetés. Akkor tekinthető optimálisnak, ha ez a mutató 15-20%.
