A pénzügyi kimutatásoknak teljes mértékben tükrözniük kell a vállalkozás pénzügyi helyzetére és gazdasági tevékenységeire vonatkozó információkat. A pénzügyi kimutatások elkészítésének buktatói az adatok pontosságának és megbízhatóságának problémái, valamint a nemzetközi szabványoknak való megfelelés jelentésének kérdései.
Pénzügyi beszámolási problémák
A pénzügyi kimutatások elkészítésének fő problémája a hibalehetőség. A pénzügyi jelentésben szereplő hiba fogalmát pontatlan információk közléseként definiálják. A következő típusú hibákat különböztetik meg: matematikai, számviteli, a vállalkozás tevékenységének eredményeinek téves értelmezése, figyelmetlen hibák, csalás céljára elkövetett hibák. A legproblémásabb és legnehezebben észlelhető a gazdasági tevékenységek téves értelmezéséből adódó hibák.
A pénzügyi gyakorlatban az összes hibát a következő csoportokba sorolják:
- szándékos és nem szándékos hibák;
- jelentős és jelentéktelen hibák;
- a tárgyidőszak és az előző időszakok hibái.
Meghatározzák a pénzügyi kimutatásokban szereplő hibák kijavításának módszereit, amelyek közül kettő van: a korrekciós módszer - a helytelen adatok áthúzásából és a mellettük található helyes információk feltüntetéséből áll, előírja a javító személy aláírását a javítás dátumának megjelölésével;
a második „megfordítás” módszert téves információk állami adatbázisba történő beírása esetén alkalmazzák, és egy számviteli kimutatás elkészítése, amely feltünteti a hiba okait és maga a hiba leírása, hivatkozva azokra a pénzügyi kimutatásokra, amelyekben ez hiba történt.
A pénzügyi kimutatások hibáinak kijavításakor megkülönböztetik az adatok újraszámításának retrospektív és prospektív módszereit. A retrospektív módszer azt jelenti, hogy egy hibát kijavítanak a következő jelentésben, miután hibás adatokat jeleztek. Ígéretes módszer a hiba hatásának elemzése a jövőbeli időszakok tükröződésének eredményeire és a megfelelő korrekcióra a zárójelentésekben.
A pénzügyi kimutatások nemzetközi szabványoknak való megfelelés
A nemzetközi kapcsolatok fejlesztésével és a különböző országok vállalkozásai közötti interakció gazdasági hatékonyságával kapcsolatban sürgős probléma az, hogy egy gazdasági egység jelentését a nemzetközi normáknak megfelelően hozzák összhangba. Erre a célra a számviteli gyakorlatban két módszert dolgoztak ki a jelentési kiigazításra: az átalakítási módszert és a párhuzamos könyvelési módszert.
A jelentési átalakítási módszer a következő szakaszokat tartalmazza:
- számviteli elemzés;
- a pénzügyi egyenleg tételeinek és egyéb adatoknak a pénzügyi kapcsolatok nemzetközi rendszerének normáival összhangban történő csoportosítása;
- a kiigazítások listájának összeállítása a jelentésben;
- módosított, átalakított pénzügyi kimutatások elkészítése, amelyek megfelelnek a nemzetközi pénzügyi számviteli rendszerek normáinak.
A párhuzamos számviteli módszer magában foglalja a hazai és nemzetközi jelentési szabványok egyidejű alkalmazását és az adatok tükrözését két számviteli rendszerben. A párhuzamos könyvelést időigényesebbnek, ugyanakkor pontosabbnak tekintik, mint az átalakítási módszert.
