A kereskedők a pénzügyi piacokon végzett munkájuk során két adatelemzési módszert alkalmaznak az ármozgások előrejelzésére. Az alapvető elemzés a gazdasági mutatók tanulmányozásán alapul, valamint figyelembe veszi a különféle híreket. Ezzel szemben a technikai elemzés teljesen matematikai módszereken alapul, és kizárólag az ártáblázatok tanulmányozására irányul.
A technikai elemzés az ármozgásokra vonatkozó történelmi adatok tanulmányozásán alapul. Az elemzéshez több száz különböző mutatót használnak. Ezen mutatók segítségével egy tapasztalt kereskedő bizonyos pontossággal megjósolhatja a további piaci magatartást.
A diagramadatok elemzésének fő módja az úgynevezett támogatási és ellenállási vonalak keresése, valamint a trendvonal vagy a fő trend meghatározása. A támasz- és ellenállási vonalak egy folyosót képeznek, amelyben az árdiagram mozog. A támasztó vonal az árdiagram alatt, az ellenállási vonal pedig fölötte helyezkedik el. E sorok iránya megmutatja a kereskedőnek, hogy hol mozog az ár, ezáltal meghatározva annak trendjét. A trend meghatározásához a trendvonalat is használják, amely egyértelműen megmutatja a piaci szereplőknek, hogy hol mozog az ár, és ezáltal megalapozza a további elemzést. A fő trend meghatározása a piac technikai elemzésének egyik fő feladata.
Az ármozgások pontosabb elemzéséhez, valamint a piacra lépés és kilépés pontjainak meghatározásához technikai mutatókat használnak. Ezek grafikusan kifejezett matematikai modellek. Az ábrázolás módjától függően a technikai indikátorok trendindikátorokra vannak felosztva, például MA (mozgó átlagok) és impulzus mutatókra, például RSI (Relative Strength Index). A trendmutatók az árak irányának meghatározására szolgálnak, míg az impulzus mutatók az ingadozásuk sebességének és erősségének mérésére szolgálnak.
A technikai elemzés alkalmazása nem nehéz, de számos mutató és diagram tanulmányozását igényli. Úgy gondolják, hogy egy ilyen elemzés az alapvető elemzéshez képest jobb jeleket ad a vétel és eladás szempontjából, ezért nagyon népszerű.
