A tőke kilépése egy adott állam határain kívül sok előnnyel, de sok problémával is járt. A globalizáció határokon átnyúló fizetésképtelenséget eredményezett. Mi az?
A csődöt határokon átnyúló fizetésképtelenségnek nevezik, amelynek folyamatában külföldi elemek - hitelezők, adósok stb. - vesznek részt, az adósságért behajtott vagyon pedig egy másik államban található. A helyzetek ugyanakkor meglehetősen nehézek, mivel ennek a kérdésnek a megoldása során szükség van a különböző országok törvényi szabályozásának alkalmazására.
Maga a csőd meglehetősen összetett folyamat, és minden országban a törvények általában intézkedéseket írnak elő, amelyek helyreállítják az adós fizetőképességét. De ez nem mindig lehetséges, és az adós csődöt mond, és az adósságait ingatlanának eladásával fizetik ki.
Az adósok viszont megpróbálják kihasználni a jogszabályok kiskapuit az ingatlanok megmentésére: tudják, hogy az az ország, ahol a csődeljárás megkezdődött, nem tudja kiterjeszteni joghatóságát idegen területre, és több államban próbálnak előre vagyont szerezni.
És ha a határokon átnyúló fizetésképtelenség elismeréséről van szó, akkor egy ilyen eset a nemzetközi magánjog normáinak segítségével oldódik meg. Az igénybevétel oka a következő:
- a hitelező egy másik állam állampolgára vagy egy másik országban bejegyzett vállalkozás, azaz külföldi egység;
- az adós vagyona vagy annak egy része egy külföldi állam területén található;
- fizetésképtelenségi eljárás indult az adós ellen nem egy, hanem egyszerre több országban;
- van olyan bírósági határozat, amely alapján az adós csődöt mond, és szükség van arra, hogy ezt a határozatot egy másik országban ismerjék el és hajtsák végre.
A gyakorlatban azonban két fő módszert alkalmaznak az ilyen esetek szabályozására:
- az egyetemesség elve, amikor a fizetésképtelenségi eljárások egy államban kezdődnek;
- a területiség elve, amikor egy ilyen ügyben eljárást indítanak egyszerre több országban.
Az első esetben minden azon a tényen alapul, hogy más országok vállalják az egyik országban elfogadott bírósági határozat elismerését és végrehajtását. Ez az elv összetett, mivel nem minden állam vállalja saját joghatóságának feladását, de hatékonyabb, mint az, amikor a csődeljárást egyszerre több országban folytatják.
De a határokon átnyúló fizetésképtelenség folyamatainak szabályozására kidolgozott szabályokat az egyes országok jogszabályai és a nemzetközi jogi aktusok tartalmazzák. Ez utóbbi esetben ezek olyan szerződések, mint:
- Isztambuli Egyezmény 1990;
- UNISRAL 1997. évi mintatörvény;
- UNISRAL Insolvency Guide 2005;
- 1346/2000 EU rendelet.
Egy adott ország jogszabályainak példájaként említhetjük a vállalkozások fizetésképtelenségéről (csődjéről) szóló törvényeket és az Orosz Föderációban elfogadott, a magánszemélyek csődjéről szóló törvényt. A választottbírósági eljárási jogszabályokban egyébként vannak megfelelő normák.