Azon eszközök közül, amelyek révén az állam képes befolyásolni a gazdasági mutatókat és a világ devizapiacát, kiemelkednek egy adott ország központi bankjainak kamatlábai. A központi bankok egymástól függetlenül határozzák meg a kamatláb nagyságát és annak felülvizsgálati időkeretét.
A jegybanki kamatlábak erőteljes gazdasági mutató és a gazdaságra gyakorolt tényleges befolyásolókar. Ez a mutató fontos mind a bel-, mind a külpolitika irányítása szempontjából. Változása befolyásolja az árfolyamot, lehetővé téve a szükséges szinten tartását.
A jegybank kamatlába, amelyet refinanszírozási kamatnak is neveznek, az az százalékos arány, amellyel az ország fő bankja hitelt nyújt más hitelintézeteknek, beleértve a kereskedelmi bankokat is. Alapjában véve a kamatláb a gazdaság mutatója, a nemzeti valuta értékének viszonyítási alapja.
A meghatározott százalékos szintet elsősorban a pénzeszközök iránti kereslet, valamint a hitel- és hiteltőkepiaci ajánlatok száma határozza meg. Ennek a mutatónak a méretét befolyásolják a hitelkockázatok, a várható inflációs ráta, az árfolyam dinamikája és az adók szintje is. A kamatlábat a jegybank külön jutalma határozza meg.
A kereskedelmi bankok refinanszírozásában való részvétellel a központi bank a kamatváltozás révén számos gazdasági mutatót befolyásol, beleértve az inflációs rátát és az árfolyamot is. Minél magasabb a kamat, annál drágább a kereskedelmi bank által kapott hitel, és ennek megfelelően annál magasabb az ügyfeleknek nyújtott hitelek kamatai.
A refinanszírozási rátát széles körben használják az adók kiszámításához, amikor meghatározzák a díjak és adók késedelmes megfizetésével járó kötbér összegét. Az állami kötelezettségek kamatlába és a legtöbb pénzügyi eszköz jövedelmezőségi szintje közvetlenül függ a választott kamatszinttől. A refinanszírozási ráta változása a tőke növekedéséhez vagy csökkenéséhez vezethet az ország hazai piacán.
A jegybank emeli a kamatlábat annak érdekében, hogy megakadályozza a gazdaság túlmelegedését. Ez a jelenség akkor figyelhető meg, amikor az áruk emelkednek a reáltermelés növekedése nélkül, más szóval, amikor az infláció felpörög. A refinanszírozási árfolyam emelésének másik oka az, hogy a nemzeti valutát vonzóbbá kell tenni a potenciális befektetők számára. Így a kamatemelés növeli a nemzeti valuta értékét, és leüt az inflációs ráta.
A jegybank kamatának emelésének szintén van hátránya, mivel ugyanakkor nő a vállalkozásoknak nyújtott hitelek aránya, ami hatalmas csökkenéseket von maga után, a munkanélküliség növekedéséhez vezet, és növeli a forgalomban lévő pénz tömegét.
A refinanszírozási ráta csökkenésével ellentétes hatás figyelhető meg: a befektetők pénzeszközöket kívánnak átutalni egy másik devizára, csökken a munkanélküliség, az alacsony hitelfelvételi kamatok az áruk és szolgáltatások reáltermelésének növekedéséhez vezetnek. Az általános üzleti tevékenység növekszik, bár az infláció kezd emelkedni.
A piaci szereplőknek helyesen meg kell érteniük a kamatlábak kialakulásának jelentését és eljárását, valamint nyomon kell követniük a jegybanki jutalék következő üléseinek időpontjait, amelyeken a refinanszírozási kamat megváltoztatásának kérdései megoldódnak.
