A saját forgalomban lévő eszközökkel történő ellátás a vállalkozás pénzügyi stabilitásának egyik fő mutatója. Ha a társaságnak nincs saját tőkéje, ez azt jelenti, hogy a forgóeszközök, és egyes esetekben a befektetett eszközök egy részének kialakítása a felvett pénzeszközök rovására történik.
Utasítás
1. lépés
A vállalkozás saját forgó eszközeivel történő ellátásának meghatározásához speciális együtthatót kell alkalmazni. Kiszámítása a saját forgalomban lévő eszközök és a forgalomban lévő eszközök mennyiségének aránya. Viszont a saját forgalomban lévő eszközök értékét a társaság saját tőkéje (490. sor "Mérleg") és a befektetett eszközök összege (190. sor) különbségeként számítják ki.
2. lépés
A saját forgalomban lévő eszközök rendelkezésre bocsátásának aránya megmutatja, hogy a saját tőke mekkora része marad a forgóeszközök fedezésére, amely a befektetett eszközök képződéséből marad. Ennek az együtthatónak a standard értéke 0, 1, azaz a működő tőke legalább 10 százalékát a társaság saját tőkéjének rovására kell kialakítani.
3. lépés
Van olyan helyzet, amikor a társaság saját tőkéje és befektetett eszközei közötti különbség negatív. Ez azt jelenti, hogy a cég saját tőkéje nem elegendő ahhoz, hogy ne csak a forgóeszközök egy részét, hanem a befektetett eszközöket is alkossák, azaz. az állóeszközök és az összes működő tőke egy része a kölcsönzött források rovására alakul ki.
4. lépés
Néha a befektetett eszközöket saját tőkéjük 100 százaléka fedezi, a forgalomban lévő eszközöket pedig kölcsönök és kölcsönök segítségével biztosítják. Ebben az esetben a saját forgalomban lévő eszközökkel történő ellátási együttható nulla lesz.
5. lépés
Ha ennek az aránynak a szintje alacsonyabb, mint a standard érték, akkor ez azt jelzi, hogy a vállalat saját tőkéje nem elegendő, vagy hogy a befektetett eszközök összege túl nagy, például a folyamatban lévő nagy volumenű építkezés miatt, vagy jelentős mennyiségű működő tőke, például a le nem igényelt készletek növekedése vagy a nagy követelésállomány miatt.
