A saját tőke megtérülése a vállalkozás hatékonyságának legfontosabb mutatója. A jövedelmezőség egyéb mutatóihoz hasonlóan ez is relatív érték, és meghatározza a saját tőke megtérülését.
Utasítás
1. lépés
A saját tőke megtérülés mutatója annak a profitnak az összegét jellemzi, amelyet a vállalkozás tulajdonosai befektetett tőkéjükről kapnak. Kiszámítása a társaság rendelkezésére maradt nyereség 100-zal megszorozva a saját tőke összegéhez viszonyítva (a mérleg III. Szakasza). Ennek a mutatónak a dinamikája befolyásolja a társaság tőzsdei jegyzésének szintjét, és megmutatja a fejlett tőkekezelés minőségét.
2. lépés
Ha összehasonlítjuk a saját tőke megtérülését az eszközök megtérülésének szintjével, akkor meghatározhatjuk a pénzügyi tőkeáttétel vállalat általi felhasználásának eredményességét (kölcsönök és kölcsönök). A saját tőke megtérülése nő, ha a felvett eszközök aránya a kialakult eszközök volumenében növekszik. A saját tőke megtérülése és a teljes tőke megtérülése közötti különbség a tőkeáttételi hatás. Más szavakkal, ez a saját tőke megtérülésének növekedése a felvett források (hitel) vonzása révén.
3. lépés
A saját tőke jövedelmezőségének elemzésekor egy ilyen fogalmat alkalmaznak tőkeáttételként. Ez a vonzott finanszírozási források sajátos súlyát képviseli a vállalkozás eszközeinek kialakításához szükséges alapok összegében. A vagyonképzési források aránya akkor lesz optimális, ha a saját tőke megtérülésének növekedése és a pénzügyi kockázat elfogadható összege mellett biztosított.
4. lépés
Ezért néha tanácsos egy szervezetnek felvett pénzeszközöket (kölcsönöket) igénybe venni, még akkor is, ha a társaság saját tőkéje elegendő a vagyon kialakulásához. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a felvett pénzeszközök felhasználásának hatása, a tőke megtérülésének növekedésében kifejezve, magasabb lehet, mint az ezen alapok felhasználásának kamatlába.
