A költségvetési hiány a költségvetés kiadási oldalának meghaladja a bevételi oldalt. Költségvetési hiány esetén az államnak nincs elegendő forrása funkcióinak normális ellátásához. Ideális esetben minden költségvetési szintnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. De sok tényező akadályozza meg ezt.
Utasítás
1. lépés
Ne feledje, hogy a költségvetési hiány nemcsak rendkívüli tényezőkkel hozható összefüggésbe, például természeti katasztrófák vagy háborúk bekövetkezésével, amelyek költségei előre nem láthatóak előre, hanem más okokból is. Hiány keletkezhet például abban a helyzetben, amikor nagy állami beruházásokra van szükség a gazdaság fejlesztésében, ami inkább az ország bruttó hazai termékének növekedését tükrözi, mint válságállapotát. Általában a költségvetési hiánynak számos oka van:
- a nemzeti jövedelem csökkenése a gazdasági válság miatt;
- a költségvetésbe beérkezett jövedéki adók összegének csökkentése;
- a költségvetési kiadások meredek növekedése;
- az állam következetlen pénzügyi politikája.
2. lépés
Ne feledje, hogy azokban az országokban, ahol rögzített pénzmennyiség van forgalomban, a költségvetési hiány csökkentésének két fő módja van - az állami hitelek kiadása és az adórendszer szigorítása. Azokban az államokban, ahol a pénzkínálat nem állandó, van egy másik út - a pénzkibocsátás. Ez a módszer azonban tele van gyorsított inflációs rátákkal. Jelenleg hasonló céllal kereskedelmi bankok tartalékai jönnek létre, amelyek a Központi Bankban összpontosulnak és felhasználhatók a költségvetési hiány fedezésére.
3. lépés
Ne felejtsük el, hogy a modern körülmények között három fő megközelítést alkalmaznak a költségvetési hiány problémájának megoldására. Az első feltételezi, hogy a költségvetésnek évente kiegyensúlyozottnak kell lennie. Egy ilyen politika azonban korlátozza az állam lehetőségeit, ha tevékenységének anticiklikus, stabilizáló iránya van. Vegyünk egy példát. Az országban munkanélküliségi időszak kezdődött, ezért a lakosság jövedelme csökken, és így a költségvetésbe befizetett adók. Ebben a helyzetben az államnak emelnie kell adókat vagy csökkentenie kell a kiadási tételeket. Az ilyen intézkedések eredményeként azonban az összesített kereslet még inkább csökken. Így az éves kiegyensúlyozott költségvetés nem anticiklikus, hanem prociklikus.
4. lépés
A második megközelítés azt feltételezi, hogy a költségvetést nem évente, hanem a gazdasági ciklus során kell módosítani. Ez a koncepció azt feltételezi, hogy az államnak anticiklikus hatást kell gyakorolnia, és ugyanakkor egyensúlyba kell hoznia a költségvetést. Ennek a koncepciónak a logikája egyszerű: a recesszió megelőzése érdekében a kormány csökkenti az adókat és növeli a kiadási tételeket, azaz. szándékosan hiányt okoz. A következő időszakban - az infláció időszakában - nőnek az adók, és csökkennek a kormányzati kiadások. Mindez ahhoz vezet, hogy a bevételek meghaladják a kiadásokat, ami azt jelenti, hogy a korábban felmerült költségvetési hiányt fedezik.
5. lépés
A harmadik megközelítés magában foglalja a funkcionális finanszírozás fogalmának alkalmazását, azaz az állam célja nem a költségvetés szabályozása, hanem a kiegyensúlyozott gazdaság biztosítása, amely bármilyen hiány vagy többlet mellett elérhető. Felhívjuk figyelmét, hogy a költségvetés stabilizálásának első koncepcióját hazánkban alkalmazzák.
