A befektetett eszközök (a továbbiakban: állóeszközök) maradványértéke a befektetett eszközök értékcsökkenésének figyelembevételével kiszámított költségét jelenti, amely megegyezik a teljes élettartam alatt az értékcsökkenéssel csökkentett kezdeti költséggel. A maradványérték kiszámítását általában könyvelők és auditorok végzik.
Utasítás
1. lépés
A maradványérték kiszámításához lineáris vagy nemlineáris amortizációs módszert alkalmaznak. A befektetett eszközök maradványértékét a Pénzügyminisztérium határozata szerint a kezdeti bekerülési érték és a működési időszakra felszámított értékcsökkenés összege közötti különbségként határozzák meg.
2. lépés
Az ingatlan maradványértékének meghatározásához először meg kell határoznia annak maradványértékét a jelentési időszak minden hónapjára. Ezután összegezze az összes kapott maradványértéket, és ossza el a kapott összeget a jelentéstételi időszak hónapjainak számával, 1-gyel növelve. Ez azt jelenti, hogy a negyedéves jelentésben az összeget elosztják négyel, fél évre hétre, kilencre - tíz hónapra.
3. lépés
Az átlagos költséget minden objektumcsoportra ki kell számítani. Ezután szorozza meg az egyes objektumok átlagos költségét az adókulccsal. Minden tárgyra az Orosz Föderáció alkotó egységeinek törvényei határozzák meg. Mindegyikük azonban nem haladhatja meg a 2,2% -ot (az Orosz Föderáció adótörvénykönyvének 380. cikke).
4. lépés
Ossza el az átlagos ingatlanérték és adókulcs eredményét 4-gyel. Ennek eredményeként az éves adóösszeg egynegyede van. Ez előleg. Az előleg kerekített összege az adószámítás 2. szakaszának 180. sorában jelenik meg.
5. lépés
Megkülönböztetik a megfordítást is - az objektum maradványértékét, amelyet akkor kapunk, amikor a jövedelemáram megszűnik. Meghatározható egy tárgy élettartamának végén, és amikor egy korábbi szakaszban újra értékesítik. Az objektum élettartamának végén a megfordulást azon feltételezés alapján határozzák meg, hogy a föld értéke változatlan marad, és a belőle kapott jövedelem sem változik. A lineáris tőke-visszatérítési rátát arra a feltételezésre alkalmazzák, hogy az épületből származó jövedelemáramot idővel csökkenőnek tekintik.
