Sok szülő azon gondolkodik, mennyi zsebpénzt adjon egy tanulónak egy hétre. Nincs konkrét összeg, minden számos tényezőtől függ, és minden család önállóan dönti el ezt a kérdést.
A diák számára nyújtott pénzügyi támogatás összege a család anyagi képességeitől, a tinédzser lakóhelyétől és tanulmányaitól, a hallgató számára további jövedelemforrások meglététől és sok egyéb októl függ.
Alapvetően az a zsebpénzmennyiség, amelyet a szülők egy hétre adnak egy diáknak, közvetlenül a család pénzügyi vagyonától függ. Egyes szülők olyan összeget különítenek el, amely csak a táplálékot és a tanuló jelenlegi háztartási költségeit fedezi, míg mások figyelembe veszik gyermekük pihenését és vásárlását. Az anyagi lehetőségek mellett van egy oktatási pillanat is. Mivel nem akarják elrontani az ifjúságot, sok szülő, még jó jövedelemmel is, csak a legszükségesebb szükségletekre szán pénzt.
A második fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni a hallgató számára egy hétre kiadott összeg összegének kiszámításakor, a gyermek lakóhelye és tanulmánya. Sok múlik azon a városon és az egyetemen, ahol a hallgató tanul. Nagyvárosokban sokkal drágább az élet, a szakosodott és rangos egyetemeken a hallgatónak meg kell felelnie a környezetnek. Az egymillió lakosú városokban rengeteg pénzt költenek a közlekedésre. A hallgatói juttatások segíthetnek megtakarítani az utazási költségeket.
A lakáskifizetések jelentős kiadási tételt jelentenek. Ha egy gyermek lakást bérel, a szülői befektetések összege jelentősen megnő. A lakhatási költségek csökkentésére számos módszer létezik: diákkollégiumban élhet, vagy közösen bérelhet lakást (közös bérleti díj). Magas lakhatási költség mellett a zsebpénz összege meglehetősen szerény lehet, és fordítva, ha egy diák megtakaríthat a lakás kifizetésén a fenti módszerek egyikével, a szülőknek lehetőségük lesz növelni a zsebpénz összegét.
Az étel is nagy kiadási tétel. Ha a szülőknek van kertes magánházuk és veteményeskertjük, akkor a költségeket házi feladatokkal lehet csökkenteni. A klubokba és éttermekbe járás jelentősen aláássa a hallgatói költségvetést, de az étkezdékben, büfékben vagy az "egyetemi" kávézókban való étkezés jelentősen megtakarítja a zsebpénzt. Az önellátás még több pénzt takarít meg.
A rossz szokások meglehetősen gyakoriak a hallgatók körében. Például a dohányzás nagyon drága egy diák pénztárcájához.
A diákok számára egy hétre szóló zsebpénz összegének kiszámításakor figyelembe kell venni, hogy a gyermek ösztöndíjat kap-e, vagy más jövedelemforrással rendelkezik. Sok olyan diák kezd keresni, akinek nincs szülői anyagi támogatása. Leggyakrabban ez futárként, adminisztrátorként, csaposként vagy pincérként működik. Ezenkívül sok hallgató foglalkozik korrepetálással, szövegírás-készítéssel, vagy szolgáltatásokat nyújt ellenőrző és tanfolyamok írásához.
Az egy hétre vonatkozó összeg hozzávetőleges kiszámítása egy hallgató számára a következőkből áll:
- a szállítás (utazás) vagy a benzin (ha a gyermeknek saját autója van) költségei;
- élelmiszer-kiadások;
- telefonos fizetés;
- írószerek vásárlása;
- egy kis készlet a sürgősségi kiadásokra.
A lakhatás kifizetése általában külön cikk, és a vásárlásra fordított kiadásokat egyenként tárgyalják. Egyes családokban a szülők szükség esetén bizonyos összeget adnak a dolgok megvásárlásához, másoknál - a diák havonta fix összeget kap vásárlásért. Néhány szülő maga vásárolja meg a gyermek számára a szükséges dolgokat (ruhákat, cipőket, kütyüket), vagy együtt megy a bevásárlóközpontba vásárolni.
Érdemes fontolóra venni a szórakoztatásra és a hallgatói tevékenységekre fordítást (moziba, múzeumba, kiállításokra, kávézókba járás). Havonta egyszer zálogba vehet egy bizonyos összeget, vagy heti rendszerességgel kis összeget adhat szórakozásra.
Az összes kiadási tételt figyelembe véve kiszámíthatja a hallgató számára a zsebpénz összegét egy hétre. De az, hogy az előírt minimumot meghaladó pénzeszközöket adnak-e hozzá, minden család egyéni döntése.
