A Szovjetunió bankrendszerének hatékonyságának értékelése összetett és sok szempontból politizált kérdés, amely nem ad könnyebbséget a megoldásában.
A 19. század közepén élt Karl Marx korának bankrendszerét "a legügyesebb és legtökéletesebb alkotásnak, amelyhez általában a kapitalista termelési mód vezet". A szovjet bankrendszer is a maga módján ügyes volt és nem kevésbé tökéletes. Bár jelentősen eltért a többé-kevésbé szabad piaccal rendelkező államok bankrendszerétől.
A szovjet bankrendszer jellemzői
A Szovjetunió bankrendszere a Szovjetunió Állami Bankjának területi és szakosodott intézményeiből állt, amelyek minden nem készpénzes elszámolást és fizetést szakmaközi ügyletekkel hajtottak végre. A fizetőeszközök mozgását úgy hajtották végre, hogy egyik számláról a másikra "emlékutalványok" (valami a fizetési meghagyás és a fizetési kérelem között) alapján utaltak át, vagy a kölcsönös követelések ellentételezésével (modern elszámolás) történt.
Glushkov szovjet akadémikus egy projektet dolgozott ki az ország egész területéről származó gazdasági információk összegyűjtésére és a Szovjetunió gazdaságának számítógépes kezelésére (kibernetika). De a Perestroika megakadályozta, hogy ez a grandiózus ötlet valósággá váljon.
A szovjet vállalkozások és intézmények az előre meghatározott keretek között készpénzzel rendelkeztek a pénztárukban, és a bevételből származó pénzt a Szovjetunió Állami Bankja által évente meghatározott korlátok között, a szervezetek vezetőinek részvételével is felhasználhatták. Az Állami Banktól származó készpénz mennyiségének és célirányának, illetve a készpénz forgalomból való kivonásának nagyságát és célirányát negyedévente felülvizsgálják. Az állami bank intézményei készpénztervek készítésekor kötelesek voltak gondosan elemezni a terv végrehajtásának eredményét, és ezen elemzés alapján javaslatokat kidolgozniuk a lakosság jövedelme és kiadása közötti helyes egyensúly biztosítására, a pénzeszközök csökkentésére. új pénz kibocsátása vagy a forgalomból kivont pénz mennyiségének növelése.
A Sberbank (akkor teljesen állami tulajdonban lévő bank) közvetlenül a lakossággal dolgozott, amely talán a legmegbízhatóbb a világon, mivel minden műveletet és a betétek biztonságát a szovjet állam garantálta.
Ezek és egyéb jellemzők azt jelentenék, hogy a Szovjetunióban az inflációs ráta rendkívül alacsony volt. És a gyakorlatban így alakult. Ezenkívül (és még a szovjet belügyi szervek szigorú felügyelete mellett is) egy ilyen rendszer gyakorlatilag kizárta legalább valamiféle bűncselekmény bevezetését (vagy legalább egy rövid fennállásának lehetőségét) a bankszektorban.
A figyelembe vett jellemző magas stabilitást és a források meglehetősen hatékony elosztását is biztosította a gazdaság szektorai között.
Kimenet
A Szovjetunió bankrendszerének hátrányai közé tartozik, hogy munkájának eredményessége közvetlenül függött az országot irányító szovjet vezetők hatékonyságától. Lenin, Sztálin, Brezsnyev, Andropov alatt ő működött a legjobban.
Általában a szovjet bankrendszert meglehetősen hatékonynak lehet nevezni. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem a piac, hanem a tervgazdaság elérését segítette elő. Ezért nagyon jól megbirkózott a kijelölt feladatokkal. A bankrendszer pénzügyi és gazdasági szempontból egyaránt nagyon megbízható volt. A bűnügyi elemekkel szembeni védelme szintén a legjobb volt. Ilyen szovjet bankrendszernek a mai napig nincsenek analógjai. Ha azonban újraélesztjük, akkor hazánkban semmi sem marad a piacgazdaságból és a pénzügyi piacokból. Jó vagy rossz - egy külön cikk témája.
