A bruttó termelés volumenének meghatározása a legtöbb esetben a gyári módszerrel történhet, amely kizárja a köztes termékek ismételt számlálását. Ez a számított statisztikai mutató jellemzi a termelés és a munka termelékenységének növekedési ütemét.
Utasítás
1. lépés
A vállalkozás bruttó kibocsátása az áruegységek összesített monetáris értéke a jelentési időszakban. Ez nem veszi figyelembe a gyártásában részt vevő késztermékek és félkész termékek költségeit, azaz hazai fogyasztásra értékesítették. Ez a számlázási stratégia elkerüli az újraszámlázást, mivel a nyersanyagköltségek hozzájárulnak az összköltséghez. Néhány könnyű- és élelmiszeripari vállalkozásnál azonban megengedett a kettős számlálás.
2. lépés
Ezt a számítási módszert gyárinak hívják. Segítségével meghatározható a bruttó kibocsátás volumene, amely általában megegyezik a piacképes kibocsátással, levonva a folyamatban lévő munka maradványértékét, valamint a maradék berendezések, szerszámok és speciális célú eszközök költségeit: V = TP + (HP2 - HP1) + (I2 - I1).
3. lépés
Kereskedelmi termékek A TP a vállalkozáson kívüli értékesítés céljából gyártott áruk vagy szolgáltatások teljes költségét jelenti. Ezt az értéket azokban az árakban fejezik ki, amelyeken az árut a fogyasztónak adják el, a vásárlás mennyiségétől függően: nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi.
4. lépés
A folyamatban lévő munka NP2 és NP1 mutatóit a beszámolási időszak végén és elején számítják ki. A köztük lévő különbség a félkész termékek és a kereskedelmi termékekben már szereplő anyagok, valamint a befejezetlen gyártási ciklusú köztes termékek költségét mutatja. A második a fémszerkezeteket gyártó vállalkozásokra vonatkozik, például gépgyártó üzemekre.
5. lépés
Az I2 és I1 instrumentumok maradványértékét az időszak végén és elején határozzák meg. A felhasznált berendezések és speciális eszközök listáját minden egyes vállalkozás jóváhagyja, és az irányító minisztérium vagy osztály igazolja.
