A hitelállomány lehetővé teszi a bank számára, hogy profitáljon a kamatozással kibocsátott alapokból. Sok osztályozás létezik. A legjobb hitelállományt tartják a legjobbnak, ami kedvező feltételeket teremt a hitelfelvevők számára. Ez mutatja a bank lejáratát és megbízhatóságát.
Banki hitelállomány - az ügyfelekkel szembeni tartozások összege egy adott időszakban. Ez egy számjegy, amelyet egy dátum alapján számolnak. Figyelembe veszik, hogy a hitelezési műveleteket naponta hajtják végre.
A hitelportfóliók típusai
A hitelállomány bruttó és nettó. Az első a kiadott, de ki nem fizetett hiteleket tartalmazza. A nettó kiszámítása mínusz a veszteségek esetén előkészített tartalékok összegével. Minden szilárd pénzügyi intézménynek rendelkeznie kell tartalékalapral. Mérete jelzi a lehetőséget és a kockázatokat.
A portfóliók a bank politikáját tekintve is különböznek:
- Optimális. A legjobb módon illeszkedik a bank marketing és hitelezési stratégiájához.
- Kiegyensúlyozott. Célja a legvitatottabb "kockázat - nyereségesség" probléma megoldása. Szerkezete hasonló és optimális, de külön szakaszokban eltérhet az elsőtől.
- Kockázat-semleges. Ennek az opciónak alacsony a kockázati és jövedelmezőségi mutatója.
Más okokból is fel vannak osztva. A jóváírás alanyai szerint típusokra vannak felosztva magánszemélyek és jogi személyek számára. A kifejezések lehetnek rövid távúak, középtávúak és hosszú távúak. Minél több a rövid lejáratú hitel volumene, annál inkább likvidnek tekinthető.
Formációs jellemzők
A hitelportfólió létrehozása minden pénzintézet fő feladata, mivel ez lehetővé teszi a nyereség elérését. Ma már a kialakulás több szakaszát szokás megkülönböztetni. Mindegyik figyelembe veszi a hitelállomány kialakulásának általános és sajátos elveit.
Minden banknak, amely úgy dönt, hogy pénzeszközöket biztosít az állampolgároknak, meg kell:
- elemezni a kereslet mennyiségét befolyásoló tényezőket;
- hitelpotenciál felépítése;
- a potenciál és a hitelek megfelelő egyensúlyának biztosítása;
- dolgozzon ki egy tervet, amely elősegíti a meglévő portfólió fejlesztését.
A struktúra kialakításakor az egész bank fejlődését befolyásoló különféle tényezőket figyelembe veszik. Ide tartoznak a piaci szektor jellemzői, például a kereskedelmi intézmények munkája bizonyos gazdasági ágazatokat érint.
A banki tőke összege szintén fontos paraméter. Az egyes hitelfelvevők számára kiadott maximális megengedett limit ettől függ. Emiatt korlátozó tényezőként működik.
Az összes szakasz letelte után a vállalat hatékony irányítása marad. Alapja a kockázatok minimalizálása révén történő profitszerzés. A teljes szervezeti felépítés az alkalmazottak kompetenciáinak világos körülhatárolásán alapul. A különböző szintű vezetők saját hatáskörrel rendelkeznek, a korábban létrehozott képletek figyelembevételével megváltoztathatják a hitelnyújtás alapvető feltételeit.
Mi van és mi nem szerepel a portfólióban?
A struktúra magában foglalja a deviza vagy rubel hitelszámla megválasztásának lehetőségét, az ingatlan fedezetként való rendelkezésre állását és módját, valamint az adósságtörlesztés sajátosságait. A bank politikájától függően a megadott lista kiegészülhet más elemekkel.
A különlegesség az, hogy a hitelállomány nem tartalmazza a kormányzati szerveknek kiadott hiteleket, különféle költségvetésen kívüli alapokat. Ez annak köszönhető, hogy különleges feltételeket hoztak létre számukra, amelyek a fedezet hiányát vagy a kamatlábak jelentős csökkenését jelentik. Ezért a hitelállomány csak egy pénzügyi intézmény tipikus tevékenységét mutatja.
Így a hitelállomány kialakítása az első lépés a kívánt eredmény elérése felé. Ez a mutató a bank besorolásán jelenik meg. Ezért fontos az elemzés során kapott adatokat felhasználni és alkalmazni a gyakorlati problémák megoldásában. A bank szintjének emelésének egyik leghatékonyabb eszköze az optimális portfólió kidolgozása és megvalósítása. Az eszközök és források megfelelően kialakított egyensúlya lehetővé teszi a vezetés számára, hogy helyesen válassza ki az aktuális menetet, figyelembe véve a kockázatokat és a potenciált.
