Az Európai Unió csaknem három tucat európai országot egyesített, és egyedülálló egységgé vált, amely egyesíti az állam és egy nemzetközi szervezet jellemzőit. Ennek az egyesületnek az egyik feladata a közös gazdasági zóna kialakítása, ahol az egységes európai valuta forgalomban lesz. A mai napig az Európai Unió összetétele nem esik egybe annak az övezetnek az összetételével, ahol az eurót használják.
Szokás az eurózónát olyan országok csoportjának nevezni, amelyek területükön törvényes fizetőeszközként bevezették az egységes európai valutát, az úgynevezett eurót. 1999 januárjában tizenegy ilyen ország volt: Németország, Ausztria, Franciaország, Belgium, Finnország, Olaszország, Írország, Portugália, Spanyolország, Hollandia és Luxemburg. Kicsivel később az euróövezet Szlovénia, Görögország, Málta, Szlovákia, Ciprus és Észtország csatlakozása miatt bővült.
Az úgynevezett kibővített euróövezet számos más államot is magában foglal, ahol az egységes európai valutát is használják. Tehát az Európai Unióval San Marino, a Vatikán és Monaco kötött megállapodásokat. Megállapodás megkötése nélkül az eurót Andorra, Montenegró és Koszovó településein használják.
A közös monetáris és gazdaságpolitika kialakítása az európai országokban három szakaszban zajlott. Az egységes európai fizetőeszköz 2002 márciusa óta az egyetlen legális fizetőeszköz az eurózónában.
A közös pénzegység bevezetése az utóbbi idők legmerészebb gazdasági kísérletévé vált. Eddig a szakértők azon vitatkoznak, hogy az egységes valutára való áttérés célszerű volt-e. Az egyes államok és a gazdasági ágazatok közötti monetáris unió létrehozásából származó előnyök és lehetséges költségek felosztásának kérdései még nem kerültek megoldásra. Valószínűleg a kísérlet eredménye nemcsak Európát, hanem számos más államot is érint, amelyek gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn ezzel a régióval.
Formálisan minden EU-országnak minden joga megvan az euróövezetbe való belépéshez. Ennek ellenére az euróövezethez való csatlakozásra jelentkezőknek meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak, amelyek monetáris politikájukra vonatkoznak. Először is, a tagjelölt ország költségvetési hiányának a GDP 3% -án belül kell lennie, és a kormányzati szektor adósságának a GDP 60% -ához kell közelítenie.
Ezenkívül az euróövezetbe belépni kívánó államnak biztosítania kell valutája stabil árfolyamát az európai valutához képest. Figyelembe veszik az ország központi bankjának függetlenségének mértékét és pénzügyi politikájának az euróövezet országainak politikájával való koherenciájának mértékét is.
Az euróövezet potenciális új tagjainak értékelésekor az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság figyelembe veszi a piacok kölcsönös integrációjának eredményeit, a fizetési mérleg alakulását, a munkaerőköltségeket és az árindexek szintjét. A monetáris unióba való belépés után az euróövezet új tagja köteles lesz teljesíteni a pénzügyi szektorra vonatkozóan meghatározott stabilitási kritériumokat.
Amikor belépnek az egységes európai valuta zónájába, az Unió új tagjai a monetáris és hitelpolitika területén minden hatáskört átadnak az Európai Központi Banknak, amely most a kamatlábak szintjének meghatározásával és a volumen meghatározásával kapcsolatos kérdéseket dönt bankjegyek.
Minden új EU-tag számára az euróövezethez való csatlakozás természetes lépés az állam teljes és átfogó integrációjához az Európai Unióban.