Az infláció - a pénz leértékelődése - a mindennapi élet részévé vált, és ennek következményeit az ország minden olyan polgára érzi, aki nem veszítette el elemző képességeit. De ez a gazdasági jelenség, bár csökkenti a pénztárcák valódi súlyát, nem mindig negatív, mint a kúszó infláció esetében.
Az infláció fajtái
Egy olyan gazdasági tényezőre, mint az infláció, az átlagos éves árnövekedési ráta jellemző. Tehát abban az esetben, ha ez kevesebb, mint 10%, az inflációt mérsékeltnek vagy kúszónak tekintik. Ebben a növekedési ütemben az árak enyhe emelkedése ösztönzi a vásárlókat arra, hogy egy holnap kissé drágább termékbe fektessenek be. A fogyasztói kereslet serkenti a termelés fejlődését és bővíti az ebbe történő befektetéseket. A hiperinfláció évente 10-50% -kal kezdődik. Ez egy riasztó jel, miszerint az ország gazdasága az összeomlás küszöbén áll. A vágtatásnak nevezett inflációval az árak növekedési üteme meghaladja az 50% -ot, és maximális értéke elérheti a csillagászati értékeket. Ez a helyzet jellemzi a gazdaság teljes összeomlását, amely általában akkor következik be, amikor az országban válság következik be, vagy háborúkat folytatnak.
Gazdasági folyamatok kúszó inflációval
A mérsékelt infláció a pénz állandó leértékelődése és a vásárlóerő csökkenése, ami a legtöbb fejlett országra jellemző. Mivel ez ösztönzi a lakosságot a pénz befektetésére, az ilyen államok gazdaságpolitikájának célja nem a nullára csökkentése, hanem 3-5% -on belüli fenntartása.
Ugyanakkor az inflációs folyamatok egyaránt nyitottak és mesterségesen elnyomhatók. Az első esetben nincs kormányzati ellenőrzés az árak felett, az infláció oka a kínálat feletti természetes kereslettöbblet. A másodikban, amikor az állam vállalja az árak ellenőrzését, az infláció tényleges növekedési üteme jóval magasabb lehet, mint a hivatalosan deklarált, és ez már nem tekinthető mindig mérsékeltnek.
Ugyanakkor a nyílt infláció nem mond ellent a piaci törvényeknek és nem rombolja le annak mechanizmusait, befektetési beruházásokat vonz a termelés bővítése és a fogyasztói kereslet kielégítése érdekében. A lakosság az inflációs várakozásoktól vezérelve önállóan határozza meg, hogy a pénz mely részét kell árubeszerzésre fordítani, és milyen része maradjon betétek és megtakarítások formájában. A kiadások növelésével a fogyasztók rohamot teremthetnek, amelyet nem támogat egy adott termék iránti valós igény, amely egyes esetekben állandó ösztönzővé válhat az árak emelkedésére és az inflációs ingának lendítésére. Ennek megakadályozása érdekében az államnak elegendő termelési kapacitással és munkaerő-tartalékkal kell rendelkeznie az egyre növekvő kereslet kielégítésére és az infláció növekedésének megállítására.
