Az egyensúlyi jövedelem vagy a nemzeti jövedelem szintje a keynesi egyszerű jövedelem-kiadás modellben határozott egyenlet, amikor az "injekciók" összege megegyezik a "szivárgások" összegével. Ebben az esetben az egyensúly teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatásban lehet (például munkanélküliség esetén).
Utasítás
1. lépés
Két módszer segíthet a jövedelem egyensúlyi szintjének meghatározásában. Ebben az esetben kiválaszthatja a legmegfelelőbbet a szükséges számítások elvégzéséhez.
2. lépés
Használja az adatokat grafikonként. Ebben az esetben meg kell határozni azt a mutatót (pontot), amelynél az összes kereslet összege megegyezik a nemzeti jövedelemmel (a vonalak metszéspontja).
3. lépés
Keressen egy másik pontot, ahol az injekciók értéke megegyezik a kiáramlások összegével. Ebben az esetben a jövedelem egyensúlyi szintje (például Y) meglehetősen stabilnak tekinthető, mert a jövedelem bármely más szintjén olyan gazdasági erők keletkezhetnek, amelyek az ország gazdaságát egyensúlyi helyzetbe terelik.
4. lépés
Határozza meg az egyensúlyi jövedelmet a második módszerrel. Ehhez vegyen egy példát: az uralkodó jövedelemszint 50 millió rubelnek felel meg. Ez viszont azt jelenti, hogy a fenti összegért árukat és szolgáltatásokat állítottak elő, összesen 46 millió rubeligénnyel. Ebben a tekintetben a cégek azt tapasztalják, hogy megnövekedett a készletük, és elkezdik csökkenteni a termelési tevékenységek mennyiségét. Hasonlóképpen, ha a jövedelem 30 millió rubel lenne, akkor a teljes kereslet 34 millió rubel lenne (50–46 = 4, 30 + 4 = 34, azaz a kereslet és a termelés közötti változás után), és meghaladná a a termelés volumene. Ebben az esetben a készletek csökkenne, és a szervezetek erőfeszítéseket tehetnének a termelés növelése érdekében. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vállalatok képessége a termelési volumen növelésére ilyen helyzetben közvetlenül a saját fel nem használt erőforrásaik rendelkezésre állásától függ. Ebben az esetben az egyensúlyi jövedelem 30 millió rubel.
5. lépés
Felhívjuk figyelmét, hogy Keynes tudós elmélete szerint a gazdaság egyensúlyi szintjén a beruházásoknak nem feltétlenül kell megegyezniük a megtakarítással. Keynes azzal érvelt, hogy a megtakarítások teljes összege főleg a nemzeti jövedelemtől (annak szintjétől) függ, és kevésbé függ a kamatlábaktól. A beruházások viszont főleg a kamatlábaktól függenek.
