A globális pénzügyi piacokon növekvő bizonytalanság közepette, amelyet mind geopolitikai, mind kereskedelmi konfliktusok táplálnak, az országok és a befektetők hagyományosan az arany biztonságát keresik.
Az elmúlt években egyes országok vagy elkezdték hazatelepíteni az aranyat külföldről, vagy aktívan megvásárolni a nemesfémet. Tavaly a német központi bank (Bundesbank) 674 tonna aranytartalékot igényelt vissza a hidegháború óta Párizsban és New Yorkban. Az év elején a török média arról számolt be, hogy Ankara 2017-ben 220 tonna aranyat hozott vissza a tengerentúlról az Egyesült Államokból. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank bejelentette, hogy 100 000 uncia (3 tonna) aranyat akar Londonból hazaszállítani.
Az elmúlt évtizedben a központi bankok az egész világon aranyeladókból aranyvásárlókká fejlődtek, a hivatalos szektor aktivitása 2017-ben 36 százalékkal, 366 tonnára nőtt az előző évhez képest. Az idei első negyedévi kereslet éves szinten 42% -kal nőtt, míg a beszerzések összege 116,5 tonna volt.
Oroszország, amely jelenleg az ötödik helyet foglalja el a legnagyobb, csaknem 2000 tonnás aranytartalékkal rendelkező országok között, az elmúlt hat évben a nemesfém legnagyobb vevője volt. 2017-ben az ország központi bankja 224 tonna ingot vásárolt, további 106 tonnát az idei év első hat hónapjában. Az Orosz Bank a stratégiát az ország tartalékainak az USA dollárral való diverzifikálásának részeként magyarázza.
A nemzeti arany mintegy kétharmadát állítólag a moszkvai jegybanki páncélszekrényben őrzik, a többit Szentpéterváron és Jekatyerinburgban. Az orosz arany állítólag 100 gramm és 14 kilogramm közötti súlyú rudakban tárolódik.
Gazdaságunk középpontjában az aranytartalékok felhalmozása a cári korszakra nyúlik vissza. Abban az időben a nemesfémet a nemzeti valuta emelésére használták. 1894-ben az Orosz Birodalom aranytartaléka elérte az 1400 tonnát, és 1914-ig a legnagyobb volt a világon. Az első világháború és az azt követő októberi forradalom eredményeként kölcsönöket kellett visszafizetni a külföldi bankoknak. A cári korszak tartalékainak nagy részét a bolsevik kormány élelmiszerre és ipari berendezésekre fordította, és 1928-ra már csak 150 tonna maradt a kincstárban.
A sztálini korszakban az ország aranytartalmának tartaléka ismét emelkedett, mivel Joseph Vissariona úgy vélte, hogy a nemesfém a gazdaság gyors iparosodásának egyik legfontosabb pillére. Ebben az időszakban az aranytartalék 2500 tonnára nőtt, de 1991 októberére fokozatosan csak 290 tonnára csökkent.
Az orosz aranybányák elsősorban Magadan környékén találhatók. A nemesfémet Chukotka, Jakutia, Irkutszk és Amur vidékeken, a Bajkál-határon túl, valamint a Szverdlovszk és Cseljabinszk régióban, valamint Burjátia és Baskortosztán köztársaságokban is bányászzák.
Az ország legnagyobb aranybányászati vállalatai között; A Polyus Gold, a termelés volumene szerint a világ 10 legnagyobb aranybányászati társaságának egyike, a Toronto-Kinross Gold Corporation, valamint az orosz bányászok, a Polymetal International, az UGC group és a GV Gold.
