A vállalkozás hatékonysága az egyik legfontosabb gazdasági kritérium. Legáltalánosabb formájában a termékek előállításához szükséges költségek és a megvalósítás során elért eredmények arányaként jeleníthető meg.
Utasítás
1. lépés
A termelés hatékonyságának leggyakoribb mutatója a munka termelékenysége, amelyet az összbevétel és a termelésben foglalkoztatott munkavállalók számának arányaként határoznak meg. A munkaerő termelékenységének növekedése azonos létszám mellett a munkaerőforrások felhasználásának hatékonyságának növekedését jelzi. Ennek a mutatónak a reciproka a munka intenzitása. Megmutatja, hogy mennyi élőmunkát használnak egy adott terméktípus előállításához.
2. lépés
A termelés hatékonyságának másik mutatója az anyagfogyasztás. Kiszámítása a termelési költségek (nyersanyagok, anyagok, üzemanyag stb.) És a befecskendezett termékek költségének arányában történik. Ez az arány megmutatja, hogy mennyi anyagi erőforrásra volt szükség egy pénzbeli bevétel megszerzéséhez. Az ezzel ellentétes mutató - az anyaghatékonyság - tükrözi az egy rubel anyagköltségre jutó termelés volumenét.
3. lépés
Hasonlóképpen kiszámítják a következő termelési hatékonysági együtthatót - a tőkeintenzitás és annak inverz - tőke termelékenysége. Az előző mutatóval ellentétben a vállalat tárgyi eszközeinek felhasználásának hatékonyságát tükrözi.
4. lépés
A tőkeintenzitást a termelésbe fektetett tőke és a kibocsátás értékének arányában számítják ki. Megmutatja az egy egység kibocsátás előállításához szükséges tőkebefektetések összegét.
5. lépés
Ezenkívül a termelés hatékonysági mutatói tartalmazzák a jövedelmezőségi mutatókat is. A teljes jövedelmezőség mutatóját a vállalat nyereségének az állóeszközök és a forgalomban lévő eszközök költségéhez viszonyított arányaként számítják ki. Az árbevétel megtérülését úgy határozzák meg, hogy elosztják a nyereséget az előállítási költséggel, a saját tőke megtérülését pedig a cég saját tőkéjének költségével.
