A költségek arányának gazdasági mutatóját leggyakrabban a termelés elemzésénél alkalmazzák, ez lehetővé teszi annak megbecsülését, hogy a termelési költség mekkora hányada esik bizonyos költségekre.
A költségek részarányának elemzése során mind a termelés összes költségarányát, mind az egyedi költségek (például anyag vagy alkatrészeik - nyersanyagok, energia) arányát használják. A termelés költségeinek sajátos súlyának kiszámítására szolgáló képlet a következőképpen ábrázolható: költségek / önköltség * 100%.
Például egy vállalkozás termelési költsége az alapanyagok költségéből (150 ezer rubel), az alkalmazottak béréből (100 ezer rubel), a bérleti díjból (50 ezer rubel) és az energiaköltségekből (20 ezer rubel) áll. Így a bekerülési ár 320 ezer rubel. Meg kell még határozni, hogy az egyes költségcsoportokra milyen fajsúly esik. Tehát a nyersanyagok költségeinek aránya 47% (150/320 * 100), a bérek esetében - 31% (100/320 * 100), a bérleti díjak esetében - 16% (50/320 * 100), a fennmaradó 6% az áram …
A termelési költségek típusai
Az elemzéshez általában nem a vállalkozás teljes költségeit, hanem a költségek külön csoportjait használják. Leggyakrabban a következő költségcsoportokat használják a gazdasági elemzésben:
- anyagköltségek - az oldalra vásárolt anyagok, a félkész termékek és az alapanyagok költsége, ez magában foglalja a szállítási szolgáltatások költségeit, a vámokat is;
- energiaköltségek a villamosenergia-költségek költségei;
- munkaerőköltségek - a vállalkozás fő termelő személyzetének fizetése, kompenzációja, juttatásai;
- szociális szükségletek levonása;
- állóeszközök értékcsökkenése - a befektetett eszközök helyreállításához szükséges levonások összege;
- egyéb költségek (például bérleti díj, kölcsönfizetések).
A termelési költségek szerkezetének elemzése
A költségek fajsúlyának elemzésére van szükség az előállítási költségek szerkezetének és csökkentésének módjainak megértéséhez. A költségek csökkenésével a vállalkozás nyeresége és jövedelmezősége nő.
A különféle ipari ágazatokban bizonyos költségek aránya eltérő. Attól függően, hogy mely költségek vannak, külön lehet kiemelni az anyagigényes, a munkaigényes, az energiaigényes iparágakat és az amortizációs költségek nagy súlyával rendelkező szegmenseket.
Anyagintenzív iparágak közé tartozik például az élelmiszeripar és a könnyűipar. Ebben az esetben a költségek legnagyobb részét az alapanyagok és a termelésre szánt anyagok terhelik. A termelésben felhasznált nyersanyagok mennyiségének csökkenése (ésszerű megtakarítások miatt) vagy annak költsége pedig a költségek csökkenéséhez és a vállalkozás profitjának növekedéséhez vezet.
A munkaigényesek közé tartozik a szén- és a bányaipar is. Itt a fő költségek a béralapra és a társadalombiztosítási járulékokra esnek. A termelés jövedelmezőségének növelése az alkalmazottak számának optimalizálásával érhető el.
Az energiaigényes iparágak közé tartozik a kohászati gyártás. A termelési megtérülés növelésének legfontosabb tényezője az energiafogyasztás csökkenése és az energiaintenzitás csökkenése.
Az amortizációs költségek magas arányával rendelkező iparágak például az olaj- és gázipar. Ha nő az amortizáció költségekben és az előállítási költségekben való részaránya, ez a tőke termelékenységének csökkenését jelzi.
Általános szabály, hogy a költségek fajsúlyának elemzését az előző időszakhoz viszonyított dinamikában vagy összehasonlítva a jelentési időszak tervezett értékeivel végzik.
